2014. december 22., hétfő

Nonó & Balázs E-session

Ott kezdem, hogy nem vagyok babonás...ha valaki így kezdi, az általában az! :) 
Álltam már létra alatt, nem egyszer, ment át előttem fekete macska (nem is értem, hogy akinek otthon fekete macskája, az átvészeli a mindennapokat), egy héten egyszer tuti vissza kell mennem elindulás után a lakásban, mert valami fontosat otthon hagytam és már nincs idő a küszöbön ácsorogni vagy 13-ig számolni... bár ha meglátok egy kéményseprőt (hamarosan katasztrófavédelmiseket kell majd ehhez keresni) mindig keresem van-e rajtam gomb. 

Na, elárulom, miért is kezdtem így a posztomat.. amikor egy fotótanfolyamon megismerkedtem Noémivel egyfelé mentünk haza és nem ráléptem a sarkára?! :) Nem is tudom, hogy akkor kiszaladt-e a számon, hogy hi-hi ott lesezek az esküvődön, de amikor felkért, hogy én legyek a fotósuk az a pillanat tisztán beugrott!

Nagyon nagy megtiszteltetésként tekintettem a felkérésre és kb. 60x megkérdeztem; De biztos vagy benne?, mivel akkor még egy esküvőt sem fotóztam és azért nem kis felelősség egy ember életében az egyik legfontosabb napjának pillanatait megörökíteni. Nem mondom szeretem a kihívásokat és az adott feladatokból a legjobbat kihozni, de azért kicsit beparáztam! :) Még szerencse, hogy az esküvő csak az ősz elején lesz és addig megyek egy-két esküvőre, de azért bátor dolog volt engem felkérni, jó nem egy eseményt fotóztam már, de az nem ugyanaz. Tiszta szívből remélem, hogy az elvárásaitokat teljesíteni tudom és örök emlékekkel szolgálhatok nektek!

De, akkor most még nem is az esküvőnél tartunk, hanem az előtte lévő jegyesfotózásnál!

Még olyan április körül merült fel, hogy a nagy nap előtt tartsunk jegyesfotózást és akkor elkezdtem ötletelni, hogy hol lehetne ezt megejteni és valahogy jött a bogár a fejembe és kipattant, menjünk epret szedni!
És mentünk! Szerencsémre tetszett nekik az ötlet, bár ők is mondták, hogy nem egy egyszerű helyzetet választottam.
Elérkezett a fotózás napja, mai nem a legszerencsésebb időjárással ajándékozott meg minket, mert mire odaértünk az eperföldre elkezdett esni az eső, de a közelben még volt másik föld is így átkocsikáztunk oda, kisebb kerülőkkel, ismerd meg kishazánkat alapon (azaz félig meddig eltévedve :) ). Odaérkeztünk, sehol senki és még az eső is utolért minket, úgyhogy mentünk tovább az esőt megelőzve! Végeredményben egy nagyon jó kis eperföldre tévedünk, ahol szépek voltak az ágyások, sok volt és mézédes az eper és még az eső sem esett vagy úgy fél óráig! Még tudtunk volna ott bohóckodni, de sajnos tovább kellett állnunk az esőcseppek miatt, ezután még egy kicsit kocsikáztunk és utána visszaérkeztünk az kezdőpont mellé a Lupa-tóhoz, ahol csináltunk szintén egy pár mókás, illetve szeretgetős képet. 
Imádtam, őket! Nagyon lazán vették a fotózást és szerintem csodás képek készültek, melyekből árad a szeretet!

Íme a képek: 
















Ha te is szeretnél ilyen képeket keresd fel a honlapomat és írj!
http://kaposvarikrisztina.wix.com/kkphoto